Első nap. 2004. 09. 26
Idö: 01:30
Ma elhatároztam, hogy én is leirom a gondolataimat, mint az interneten sokan mások.
Ezt blognak, online naplonak hivják. Valoszinü a weblogbol lett, ma már
önállo szakmai zsargonként él. Sokáig nem értettem az értelmét, de azt hiszem, hogy
létrejötte egyenes következménye volt annak, hogy az internetistáknak, akik szinte egész
nap szörfölnek, nincs idejük elmondani a gondolataikat másoknak. Persze vannak forumok,
szakmai levelezölisták, cset szobák, irc, icq, de ez nem ugyanaz, mintha leülne az
ember egy padra a párjával, vagy a barátjával, és lényegtelen dolgokrol beszélgetnének,
amiböl mindenféle meglepö dolog sülhet ki. Itt az interneten röviden, lényegre töröen
kell fogalmazni, nem szeretik az olyan partnert aki tiz sorban irja le azt, amit egyben
is le lehet. Nem szeretik, ha egy szakmai forumon másrol beszél az ember. Nem lehet
csunyán beszélni, de tul romantikus, teljesen öszinte se lehetsz, adni kell a látszatra,
a közösség elvárásaira. A padon, a ligetben csak a barátod elvárásait, izlését kell
figyelembe venni. Itt a blogban csak saját magadat. Mostanában sokszor érzem ugy, hogy
bizonyos dolgokat még akkor sincs lehetöségem elmondani olyannak, aki szivesen meghallgat,
ha lenne is rá idöm. Leirom tehát, és ha találok valakit majd megmutatom neki. Illetve
megmutatom az interneten mindenkinek, talán lesz olyan aki végigolvassa, és biztat a
folytatásra. Nem arrol van szo, hogy magányos vagyok, vannak gyerekeim, szeretjük egymást,
van élettársam, elfogadjuk egymás hibáit, bizonyos dolgokat meg is tudunk beszélni, de
többre vágyom. Olyat keresek, aki olyan mint én, aki az élö tükörképem. Tudom, hogy ez
egoizmus, de magam elött ugysem tagadhatom le. Remélem sikerülni fog megcsinálni.
Most megirom a programot amivel kezelni fogom ezt az egészet. PHP-ben fogom megirni,
ami egy olyan programnyelv, amivel dinamikus weblapokat lehet létrehozni. Nem is
tudom miért irom ezt le, hiszen tudom, hogy mi az a PHP. Amikor megszakitom az irást
mindig ideirom az idöt, most is.
Idö: 02:05
|